Hogyan lesz egy egyszerű munkáslányból a Newport Pottery gyár művészeti igazgatója, majd az angol design egyik kiemelkedő személyisége?
A giccsgyanús történet az angol Claric Cliff élete, aki 1922-62 között több teás-és kávéskészlet formáját tervezte meg, mint bármelyik másik ipari tervező a 30-as évek Angliájában.
Clarice 13 évesen kezdett dolgozni aranyozóként, azaz a hagyományos mintájú teásedényekre ő festette az akkor kötelező aranycsíkot.
Bár minimális művészeti képzést kapott, de különlegesen jó szín- és formaérzékét felismerve hamar vezető pozícióba került, és az 1929-33-as válság kellős közepén is elég merész volt ahhoz, hogy a gyár öreg, eladhatatlan készleteire új mintákat festessen a frissen felvett fiatal kolléganőivel.
Az így „följavított” készletek – az akkori közízléstől radikálisan eltérő durva háromszög mintáikkal, élénk barna, kék és zöld színeikkel - „Bizarre” márkanéven indultak hódító útjukra.
Amikor Clarice rájött, hogy mintái nem igazán illeszkednek a teáskészletek hagyományos formáihoz, saját, ún. kúpos készletet tervezett: tálkát, háromszögletű lábakkal, teáskannát és csészéket háromszög alakú fogóval.
Technikailag ezek a kerámiák igen jó minőségűek voltak és a szokásosnál jobb minőségű lakkot használtak bevonásukra. A gyár mézbevonatnak hívta ezt a lakkozást, mely meleg hátteret biztosított Clarice színkombinációihoz és formáihoz.
A Newport Pottery gyár értékesítési ügynökei először szkeptikusak voltak, de fegyelmezetten elvitték az árut. Ők voltak legjobban meglepve, amikor az új design náthához hasonló sebességgel terjedt a hagyománytisztelő Angliában.
A különleges alakú csészék és kannák azonnal népszerűek lettek a fiatal vásárlók körében. Divatba jött eljegyzések, vagy esküvők alkalmával kúp alakú készletet adni ajándékba.
London, Birmingham és Manchester után a többi nagyváros kirakatai megteltek a színes „Kora reggel” (Early Morning) készletekkel, így a gyár további festőket tudott munkába állítani.
Az Early Morning elnevezés arra a szokásra utalt, hogy a párok reggel az ágyban fogyasztott teával indították a a napot.
Az önfeláldozóbb férj, vagy feleség kikelt az ágyból elkészítette a teát és azt tálcán szervírozta.
A készlethez csak egy tányér tartozott, erre csupán egy szelet vajas pirítóst helyeztek, azt szertartásosan kettévágták, és megették.
Ma a 30-as évek rajongói és a Clarice Cliff tárgyak gyűjtői „Tea For Two” (Tea kettesben)-nek hívják ezeket a készleteket, az 1925-ben bemutatott „No, no Nanette” c. musical egyik betétdala, a
"Tea for Two"c. dal után.
Clarice Cliff évtizedekig meghatározó személyisége volt az anngol design-nak, különleges edényei a mai napig megtalálhatók az angol háztartásokban, holott a kezdeteknél a gyár műszaki személyzete úgy vélte, hogy a Clarice-féle terveket fizikai képtelenség megvalósítani. Clarice elképzeléseihez és bebizonyította az igazát.
