Hallgasd meg! - Rádiós riport a Teakalauzról

Adás időpontja: 2011. február 7.
Riporter: Gerenday Bars Ágnes
Műsor címe:  KÖNYVKLUB, Klubrádió

Teakalauz - Olvass bele!

Az alábbi prezentációban beleolvashatsz a Teakalauz mindkét kötetébe.

Tea-sakk

A világon a legtöbb teafajtát Kínában állítják elő, és a táblás játékok közül legtöbben a kínai sakkot, azaz a hsziangcsit (xiangqi) játsszák, így talán nem véletlen, hogy kínaiak voltak az elsők, akik teából készítettek sakk-készletet.

Kínai (elefánt) sakk eredeti és európai jelöléssel

2 szekér (bástya)

2 ló (huszár)

2 elefánt (futó)

2 mandarin (testőr v. hadsegéd)

1 király  (tábornagy v.hadvezér)

2 ágyú

5 gyalog

Melyik az a tea, amelyik alkalmas társasjátékra?

Nehéz lépés

A játék figuráit használat közben kézbeveszik, ide-odahelyezik, leütik, tologatják, vehemensebb (és időhiányban) sakkozók olykor nem is túl finoman. Játszmák között hosszabb-rövidebb ideig tárolják, jó esetben dobozba teszik, de előfordulhat, hogy csak félredobják valahová. Egy készletet nem egy játékra vásárolnak, szóval elvárható, hogy viszonylag hosszú élettartamú legyen, továbbá hidegnek-melegnek, szárazságnak és nedvességnek, fizikai igénybevételnek is ellenálló teára van szükség, amiből persze - ha a tulajdonosa úgy kívánja - el lehessen készíteni egy kanna forró italt.

Van ilyen tea? Van: a puer!

Eredeti termőhelyének központjáról, Puer városáról kapta a nevét, és a kínaiak évezredek óta használják, nemcsak élvezeti cikként.

Préselt formájában, teatégla vagy tealepény alakban pénzként működött, használták a nemzetközi relációkban is, pl. Kína-Tibet vagy Kína-Mongólia külkereskedelmében, s egyes területeken még a 20. század első évtizedeiben is forgalomban volt.

Az évszázadok alatt kipróbált préseléses technológiát alkalmazták a kelet-kínai Szoucsou szakemberei, amikor 2007-ben elkészítették  a kínai sakk, vagy ahogy ők nevezik: elefánt-sakk figuráit puer teából.
A kínai sakk páros játék, mindkét játékosnak 16-16 korongja van, amelyek vörös, illetve fekete színűek, és a vörös színnel játszó versenyző húzza meg a nyitólépést (ő a "világos").
A hsziangcsit az nyeri, aki megmattolja, vagy patthelyzetbe kényszeríti az ellenfél királyát.  Nincs hír az első (és a többi) játszma győzteséről, de az biztos, hogy a vesztes is főzhetett magának egy jó csésze teát...

Teából készült sakkjáték korongjai

Hőmérséklet, légnyomás, áramlások, kanna anyaga, alakja, pH-ja, víz keménysége

A tea-vekker béta verziójának tesztelésekor kértük a kipróbálókat, hogy kérdéseiket, megjegyzéseiket osszák meg velünk. 

Névtelen kipróbáló 2 megjegyzése és a rá adott válaszok talán másokat is érdekelhetnek, ezért külön bejegyzésben közöljük azokat (bordó színű a megjegyzés, fekete Angyal Pál válasza)

Névtelen írta...

Szerintem jó lenne azt is az információk közé felvenni, hogy milyen hőfokú vízzel forrázzuk az adott teafajtát.

Én pl. a zöld teákat forrás után pár percig hűlni hagyott vízzel forrázom. (kb. 60fokC)

2011. január 20. 12:34

A Teakalauz 2. kötet 2. fejezete a Teafajták cím alatt tea fajtánként részletesen ismerteti az általában javasolt „forrázási hőmérsékleteket”. (Az ismertetett teákat megnézheted itt.)

A javasolt hőmérsékleti értékek tájékoztató jellegűek, ettől ízlés szerint el lehet térni. Nem elhanyagolható paraméter az idő sem, magasabb hőmérsékletű vízhez kevesebb áztatási idő is elegendő.

Névtelen írta...

No igen, és akkor még nem szóltunk a légnyomásról, a környezeti hőmérsékletről, az áramlásokról, kanna anyagáról és alakjáról és a vízkeménységről valamint a kanna PH-járól...

2011. január 21. 9:54

Vegyük sorra a paramétereket.

1.      Légnyomás

Ez garantáltan nem befolyásolja a főzött tea milyenségét.

A légköri nyomás még szélsőséges időjárási viszonyok között is, a tengerszintfeletti értékhez képest maximum 5 %-kal tér el, ez egy extrakció esetében gyakorlatilag elhanyagolható.
Természetesen a Csomolungmán (és a többi, igen magas  hegycsúcson) kicsit problémás a teafőzés, mert a víz jóval 100°C  alatt forr, ezért a Teakalauzban javasolt forrázási hőmérsékletek nehezen tarthatóak.

Ha mindenáron precízek akarunk lenni, akkor legalább ilyen fontos paraméter a folyadék belsejében uralkodó nyomás, amely egyrészt függ a folyadék felszínére ható légnyomástól (lásd fentebb); másrészt a folyadék anyagának sűrűségétől; illetve a vizsgálandó pont fölött lévő folyadékoszlop magasságától. Ez utóbbi két paraméter adja meg a hidrosztatikai nyomás értékét. Itt a folyadék sűrűsége adott, a víz hőmérséklettől kis mértékben ugyan változik, hőmérséklet emelkedésével csökken. A teafű felett lévő vízoszlop nyomása elég csekély, mert még igen magas főző edény alján sem haladja meg a nyomás a légköri értéket 5 %-kal (10 m magas vízoszlop nyomása egyezik meg a légköri nyomással.)

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nyomás paraméter - beleértve a légnyomást - nem befolyásolja a teafőzést.

2.      Környezeti hőmérséklet

Ez kétségtelenül egy reális probléma. Való igaz, hogy egy 60-100 °C közötti hőmérsékletű vizes rendszer szobahőmérsékleten (kb. 20 °C)  igen gyorsan hűl.

Egyetlen „szerencsénk”, hogy a teaáztatások átlagosan 3 percig tartanak, és a folyadék térfogata minimálisan 200 ml, és az áztatás hőmérsékletének betartására nincsenek szigorú előírások. Sőt, feltételezhető, hogy a legtöbb teafőző személy nincs berendezkedve az áztató víz kezdeti hőmérsékletének meghatározására se.
Amennyiben mégis törekedni akarunk az áztatási hőmérséklet betartására, akkor feltétlenül javasoljuk laboratóriumi bothőmérők beszerzését.

Az állandó hőmérséklet precíz betartása termosztát beszerzésével biztosítható, ennek hiányában megvalósítható egy azonos hőmérsékletű, de az áztató víznél nagyságrenddel nagyobb térfogatú vízfürdővel is.

Ha megengedőbbek vagyunk, akkor teáskannában készítjük a teát, és a kannát betakarjuk teababával, vagy - kevésbé elegánsan - konyharuhával.

  

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az áztató víz hőmérsékletének változása szintén nem befolyásolja a teafőzést, de nagyon igényes teakészítőnél – némi erőfeszítéssel - betartható az állandó hőmérsékletű áztatás.

3.      Áramlások

Ezen két áramlást érthetünk:

-          külső légáramlás,

-          folyadék-áramlás a főzőedényben.

A külső légáramlás következményeit lényegében az a2. pontban megtárgyaltuk, ez az áztató víz hűlését okozza, és adtunk néhány tanácsot ennek a hatásnak a csökkentésére.

A főzőedényben valóban van folyadék-áramlás, de ez a házi  teafőzésnél, kizárólag spontán áramlás. Az áramlást a részecskék hőmozgása, illetve a koncentráció-különbségek okozzák, a jelenséget diffúziónak nevezzük. Teafőzés közben a jelenség olyan gyors, hogy a tea készítés befejezésekor az edényben a koncentrációk gyakorlatilag azonosak, sőt még hőmérséklet eloszlás szempontjából is homogénnek tekinthető a rendszer.

Összefoglalva, ha a házi teáztatás közben éppen elégséges diffúzió, hogy jó teát kapjunk, nem kell a rendszert kevergetni.

4.      A kanna anyaga, alakja, pH-ja

Ahogy az a Teakalauz 2. kötet 1. fejezetében olvasható, a kanna anyaga igen sokféle lehet.

Ugyanitt le van írva, hogy sokak véleménye szerint fémedényben nem célszerű teát készíteni, aminek magyarázata az lehet, hogy esetleges felületi oxidok, ha nagyon kis mértékben is, de  reakcióba léphetnek a teavíz szerves savaival.

Természetesen arra is ügyelni kell, hogy a kanna belseje ne tartalmazzon olyan festéket, amely vízzel oldható.

Az edény alakja bizonyosan elhanyagolható paraméter a teakészítés szempontjából.

A kanna pH-ja egy elég nehezen értelmezhető kérdés. A pH oldatok, víztartalmú oldatok jellemzője, és megmutatja a folyadékban lévő oxónium (hidroxónium, H₃O⁺ ) ionok koncentrációját. Mivel a kanna  fala nem folyadék, és nem vizes rendszer, a fal pH-ja nem adható meg.

Összefoglalva, a kanna lehetőleg ne legyen fémből, és bevonata ne tartalmazzon vízben oldható festékeket, a többivel meg nem kell törődni.

  

5.      A víz keménysége

Ez egy valós probléma. Részletesen is foglalkozik ezzel a Teakalauz 2. kötetének 1. fejezete. Ahogy a vonatkozó alfejezet címe is megállapítja: „Jó víz nélkül nincs jó tea” (ugyanez vonatkozik a sörgyártásra is J), de ez meglehetősen szubjektív fogalom. Embere válogatja, hogy mit tart jó víznek. Az élelmiszerboltokban nagyon sokféle ásványvizet árulnak. A vevők egy számottevő része az íz szerint választ (nem az ár alapján), mert úgy gondolja, hogy a választott márka ízlik neki legjobban.

Ugyanakkor nem sokat tehetünk arról, hogy milyen víz folyik a csapból.

Mi a teendő, ha nem ízlik a csapvízzel főzött tea:

Próbáljunk:

-          egyszer már felforralt, majd lehűtés után újra forralt vízzel próbálkozni;

-          szűrt vizet használni;

-          válogatni az ásványvizek között.

 Angyal Pál

Teakészítési 5letek látogatóktól

VÁLI RECEPT

Az alumínium teáskannába vegyél a kád fölötti csapból forró vizet. Két csipet grúz teafüvet bele a barna papírzacskóból. Utána a papírzacskót hajtogasd vissza, hogy bent maradjon, aminek bent kell maradnia. Öntsd ki a teát egy félliteres bögrébe. Négy kiskanál kristálycukor és két citrompótló tabletta. Hideg víz rá, hogy azonnal iható legyen.

Önarckép teáskannával, 2006.

A kanna csőrében beépített szűrő, a fű bent marad. Időtakarékosság; csak mikor már elfoglalja az adott térfogat felét, öntsd ki a WC-be. Az így készült ötödik-tizedik tea már penész ízű. Ha vendéget kínálsz vele, mondd azt, hogy ezt a teát nem ismerheted, ha nem ízlik, nyugodtan hagyd ott. Mindegyik vendég megitta.

(VÁLINEWS:  2007. július 17, Siófok-Töreki)

Elkészült a TEA-VEKKER

Ingyenesen letölthető programunk segít a tea-készítésben.

## TEA-VEKKER LETÖLTÉS ##

• Windows Vista és Windows 7 esetén letöltés után AZONNAL indítható
• Windows XP esetén a program futtatásához telepíteni szükséges a NET Framework 3.5 SP1 -t, amit innen lehet letölteni 

TeaTimer.exe ikon

A programot - kicsomagolás után- a TeaTimer.exe fájlra kattintva indíthatod. 

(Előtte célszerű megfelelő hőmérsékletű vízzel leforrázni a teád :))

A teákról a könyvben olvashatsz: BELELAPOZOK

A program felhasználói felülete az alábbi részekből áll:

Tea-vekker felhasználói felülete

I. SZÁMLÁLÓ:

Az áztatás befejezéséhez szükséges időt mutatja. Amikor eléri a 00:00 értéket, szedd ki a teafüvet vagy a filtert a vízből!

II.FŐMENÜ

A Főmenü gombjai vezérlik az órát, és segítségükkel a program testre szabható: háttérképet, zenét, beállításokat módosíthatsz.

III. TEÁSDOBOZ

Alapértelmezésben a könyvben ismertetett teafajtákat tartalmazza, de a lista tetszés szerint bővíthető. Amikor kiválasztasz egy teát, a számláló azonnal jelzi a szükséges áztatási időt.

IV. TEAVARIÁLÓ

Az eszközsor gombjaival új teafajtákat tehetsz föl, törölhetsz teákat, illetve átírhatod a teák forrázási idejét, elnevezését. 

Az áztatási idő végét  egy teáskanna füttye jelzi, de ezt megváltoztathatod.

HALLGASS MEG néhány  teás zenét, hátha találsz olyat, ami tetszik. A Főmenű Beállítások gombjának segítségével kicserélheted az alapértelmezett füttyöt a kedvenc muzsikádra!

A Tea-vekker részletesebb ismertetését megtalálod itt.

JÓ TEÁZÁST!

Tea-gyártás

ÓGyabronka Péter

Minden tea azonos alapanyagból, a frissen szedett, zöld tealevélből készül, de nem mindegyik megy át valamennyi feldolgozási fázison. Az előállítandó tea típusa határozza meg, hogy milyen műveleteket végeznek el a lehetséges „készletből”.

A tea feldolgozásának főbb műveletei:

• SZÁRÍTÁS (elő-vagy utószárítás)
• SODRÁS;
• ERJESZTÉS (fermentálás).

Legbonyolultabban és a leghosszabb ideig a fekete teát "gyártják".

A többi tea-típus elkészítésekor kimaradnak egyes műveletek (például a zöld teákat nem erjesztik), vagy módosult, összevont, esetleg lerövidített formában végzik azokat.  

Legegyszerűbb a fehér tea feldolgozási technológiája, itt a leszedett tealeveleket csak szárítják és válogatják.